Hogyan találtam rá?
2026 júniusában a Vörösmarty téri Ünnepi Könyvhét nyüzsgésében találtam magam. Alapvetően egy volt kollégám könyvbemutatójára és dedikálására érkeztünk, de ha már ott voltunk, természetesen nem maradhatott ki a nézelődés sem.
A Polar Kiadó standja szinte azonnal mágnesként vonzott: egyrészt amúgy is nagy kedvelője vagyok az északi irodalomnak (jöhet bármi a skandináv krimiktől a drámákig), másrészt messziről kitűnt a standjuk az egységes, letisztult borítóképeivel. Ahogy közelebb léptem és jobban megvizsgáltam a köteteket, az egyiknél azonnal megakadt a szemem. Egy drón volt a borítón. Több se kellett: látatlanban, azonnal megvettem.
Nézzük meg közelebbről, miről is szól Jónas Reynir Gunnarsson izlandi író Az erdő halála (eredeti címén: Dauði skógar) című regénye, és milyen kulcsszerepet kap benne a technológia!
Klímaszorongás és geológia a fák árnyékában
A történet egy kelet-izlandi családapáról, Magnúsról szól. Az élete és a múltja szorosan kötődik ahhoz a családi erdőhöz, amelyet még az édesapja ültetett és gondozott. Ezt a személyes mikrovilágot egy heves esőzést követő, pusztító sárlavina pillanatok alatt teljesen eltörli a föld színéről. A külső, természeti katasztrófa hatására Magnús belső világa is megrendül: a felszínre törnek a régi családi titkok, a fel nem dolgozott traumák és a gyász nehéz folyamata.
Bár a kiindulópont egy nagyon konkrét, látványos földcsuszamlás, a regény valójában a jelenünk legégetőbb problémáit járja körbe: a globális felmelegedést, az ökotudatosságot, a biodiverzitás csökkenését és a klímaszorongást. Utóbbi nem csupán egy divatos háttérelem, hanem a karakterek mindennapjait hús-vér módon átható alapélmény. A fák pusztulása és a táj radikális átalakulása tökéletes metaforája annak a modern bizonytalanságnak, amit a bolygónk jövőjéért való aggódás vált ki belőlünk.
A személyes sorsokon túl az ember eredetével, régi korokkal, sőt kifejezetten izgalmas geológiai és természeti eszmefuttatásokkal is találkozhatunk a lapokon:
„Próbáltam geológiát tanítani nekik, elmagyaráztam, hogyan jött létre Izland egy vulkánkitörés eredményeképp, és hogy országunk különleges, mert nagyon fiatal kőzetből épül fel. (…) Gyerekként lenyűgözött a földtörténet és a fajok eredete. Gyűjtöttem minden kavicsot és állatcsontot, amit csak találtam. A mi gyerekeink viszont hamar elvesztették még azt a kis érdeklődést is, amit a természet iránt tanúsítottak. (…)”
Amikor a drón átveszi az irányítást
(A következőkben spoilermentesen olvashatsz a technikai szálról!)
A történetben kétszer kerül elő a drón. Először a főhős fia használja – finoman szólva sem épp etikus keretek között –, majd ezen felháborodva Magnús elkobozza a gépet a sráctól. Itt lépünk át a történet legizgalmasabb fázisába, amikor a családapa maga is rászánja magát a repülésre.
A kezdeti nehézségek után, egy kis YouTube-os segítséggel Magnús beüzemeli a rendszert. A csavar az, hogy egy VR szemüvegen keresztül repül, ráadásul úgy, hogy a kijelzőn semmilyen kiegészítő információt (OSD adatokat, akkumulátor állapotot) nem lát, csak a tiszta kameraképet. A mozgásérzékelős vezérlés (motion controlled flight) bekapcsolásával már az első felszállásnál beszippantja a teljes FPV-élmény: az ő szavaival élve a technológia egyszerűen „leválasztotta a fejét a testéről”.
„Olyan volt az egész, mint egy álomban: lenéztem, és láttam saját magamat, láttam, hogy mozdulatlanul állok, és egyre kisebb a testem, majd bele is olvad a környezetébe. (…) A sisak ahelyett, hogy szemellenzőt tett volna rám, levette, és megláttam, milyen vak is voltam korábban. (…) Teljesen belefeledkeztem a drónozásba. Láthatatlannak éreztem magam. Hipnózisba ejtett a folyamatosan változó perspektíva és a határtalanság. Olyan érzés volt, mintha repülnék… ”
A főhőst teljesen rabul ejti ez a testen kívüli, meditatív szabadságélmény – olyannyira, hogy a történet végén épp a repülésbe való belefeledkezés miatt nem tud elkerülni egy újabb katasztrófát…
Mit mond a szakmabeli? A borító anatómiája
Az átszínezett montázson abszolút felismerhetően egy DJI Mavic 3 Pro látható. A jellegzetes, robusztus háromkamerás rendszer és a jól kivehető Hasselblad felirat nem hagy kétséget a gép identitása felől.
Ez a gép jelenleg a tartalomgyártás és a vizuális megfigyelés abszolút csúcsa a lakossági/fogyasztói piacon. A főkamerájával és a két különböző gyújtótávolságú teleobjektívjével mindent lát, mindent pásztáz – szinte semmi sem maradhat rejtve előtte.
Mivel a Mavic 3 Pro szoftveresen teljesen kompatibilis a DJI Goggles szemüvegekkel és a DJI RC Motion mozgásérzékelős vezérlővel, a borítóterv és a könyvben leírt hibrid FPV-élmény tökéletes technikai szinkronban van egymással (ámbár nem gyakori, hogy egy ilyen kaliberű drónnal FPV-zzen valaki). A grafikus valóban utánajárt a részleteknek. (Az eredeti borítón nincs drón, így ez a megoldás a magyar grafikust – Borsódy Esztert – dícséri.)
Végszó: Kinek ajánlom?
Az erdő halála egyáltalán nem egy könnyed, strandra való hétvégi olvasmány. Sűrű, fojtogató és elgondolkodtató mű. Ha szereted az északi irodalom sötétebb tónusait, és érdekel, hogyan reflektál a kortárs művészet a technológia, az ember és a természet konfliktusára, akkor ennek a könyvnek mindenképpen ott a helye a polcodon.
Különösen tetszett, hogy bár a regény tágabb kontextusában a drón a mindent látó, rideg, technokrata emberi jelenlétet is szimbolizálhatná, a könyvben mégis alapvetően pozitív felütéssel, felszabadító élményként jelenik meg. A repülés szabadsága Magnús számára menekülőút is egyben.
Egy apró tanulság a végére: bár a könyvben a szabadságélmény csodás, azért ne feledjük, hogy a regény végi kisebb katasztrófát pontosan az okozta, hogy a főhős nulla gyakorlattal, fejest ugorva vetette bele magát az FPV drónozás világába. Szóval csak óvatosan, a valóságban azért ne felejtsetek el gyakorolni azelőtt, hogy élőlények közelébe mentek!