Mit csinál valójában egy drónos felmérőcsapat a terepen? Mennyi idő a repülés, és mennyi az előkészület? A Velencei-tónál végzett legutóbbi munkánk kapcsán bepillantást engedek egy olyan délelőttbe, amelynek eredménye később tudományos elemzések alapját adhatja.
A Velencei-tó vízszintjének alakulása évek óta kiemelt téma, 2026 júliusában pedig a tó történelmi léptékű alacsony vízállást ért el. A víz visszahúzódása szabad szemmel is jól látható, ugyanakkor a folyamat pontos dokumentálásához és nyomon követéséhez mérési adatokra van szükség. Ebben jelenthetnek nagy segítséget a drónos felmérések, legyen szó hagyományos RGB, termális vagy multispektrális adatgyűjtésről. Mi ezen a napon RGB és multispektrális felmérést végeztünk. Az eredményekről és azok tudományos értelmezéséről egy későbbi bejegyzésben írok majd részletesebben.
A terepi munka valójában jóval az első felszállás előtt elkezdődik. Az akkumulátorok töltöttsége, a szenzorok állapota, a szükséges tartozékok megléte és a szoftverek megfelelő működése mind olyan tényezők, amelyeket még indulás előtt ellenőrizni kell. Egy szabály nálunk különösen fontos: terepen nem frissítünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy váratlan szoftverfrissítés sokkal könnyebben okozhat problémát, mint amennyi előnyt jelenthet.
A nap korán indult Budapestről. Miután mindenki megérkezett a találkozópontra, irányba álltunk a Velencei-tó felé. Az út során egy másik, szakmailag kiemelt fontosságú programpontot is letudtunk: a kötelező benzinkutas hot-dogot. Viccen kívül, a terepi munkában az ember hajlamos megfeledkezni az evésről és az ivásról, különösen nyáron. Egy hosszabb repülési nap végére ez könnyen visszaüthet, ezért igyekszünk már reggel gondoskodni róla, hogy legyen energiánk a nap hátralévő részére.
A helyszínre érkezve kipakoltuk az eszközöket, és elfoglaltuk a bázisunkat a part közelében. Hárman dolgoztunk, így amíg ketten a felmérés előkészítésével foglalkoztak, mindig maradt valaki a felszerelés mellett.
Sokan azt gondolják, hogy a drónos felmérés legfontosabb része maga a repülés. A gyakorlatban azonban az igazi munka gyakran az előkészítés során történik. A repülési terület kijelölése, a magasság meghatározása, a kamerabeállítások és a megfelelő átfedések megválasztása alapvetően meghatározzák a végeredmény minőségét.
Szerencsés esetben a repülési terv már az irodában elkészíthető, akár műholdfelvételek alapján. Most azonban a víz és a szárazföld aktuális határvonala volt az egyik legfontosabb vizsgálati szempont, ezért a területet a helyszínen kellett pontosan meghatároznunk.
A kijelölést egy rövid manuális repüléssel kezdtük. A drón repülés közben folyamatosan rögzíti az útvonalát, így a térképen pontosan láthatóvá válik az általa bejárt nyomvonal. Ez lehetővé teszi, hogy a tényleges terepi állapotok alapján tervezzük meg a felmérést, ami különösen hasznos olyan területeken, ahol a térképi háttér már nem tükrözi az aktuális viszonyokat.
Miután meghatároztuk a vizsgált terület határait, a repülési paraméterek következtek. Külön RGB és külön multispektrális felmérést terveztünk. A multispektrális adatgyűjtést 61 méteres repülési magasságon végeztük, ami megfelelő kompromisszumot jelentett a terület lefedése és a felbontás között. Az eredmény így is körülbelül 1,5 centiméteres földi felbontás lett.
Számomra különösen érdekes kérdés volt, hogyan kezeli majd a feldolgozó szoftver a nagy kiterjedésű vízfelületeket, hiszen ezek a fotogrammetria számára gyakran komoly kihívást jelentenek. Erről egy külön bejegyzésben fogok részletesebben írni.
Az időjárás kezdetben ideális volt. A felhős égbolt egyenletes megvilágítást biztosított, így nem kellett zavaró árnyékokkal számolni. A délelőtt második felére azonban előbújt a nap, és gyorsan megérkezett a nyári hőség is.
A repülések ennek ellenére problémamentesen zajlottak. Az M4T és az M3M esetében egyaránt egy-egy akkumulátorcserére volt szükség, ezt követően pedig sikeresen befejeztük a tervezett feladatokat. Közben természetesen dokumentáltuk is a munkát; kollégám, Kustor András videófelvételeket készített a terepi napról.
Amíg az egyik drón a kijelölt útvonalon dolgozott, volt időm néhány felvételt készíteni a saját Mini drónommal is. Mindig érdekes ugyanazt a tájat egyszerre kutatási és kreatív szempontból nézni.
A munka végén következett a szokásos rutin: eszközellenőrzés, pakolás, majd még egyszer ellenőrizni, hogy tényleg minden bekerült-e az autóba. Meglepő módon ez utóbbi néha fontosabb lépés, mint elsőre hangzik.
A nap egyik legnagyobb értéke nem is feltétlenül az aznapi adatállomány volt, hanem az, hogy a repülési útvonalakat eltároltuk. A következő felmérés során ugyanezek a tervek újra felhasználhatók, így ugyanazon a területen, ugyanazokkal a paraméterekkel lehet adatot gyűjteni. Ez teszi lehetővé, hogy időben összehasonlítható adatsorok jöjjenek létre, amelyek valóban alkalmasak a változások nyomon követésére.