Hogyan találtam rá?
Geoinformatikusként és a drónok rajongójaként az ember figyelme automatikusan megakad mindenen, ami a dróntechnológiához vagy az autonóm repüléshez kapcsolódik. Így történt ez akkor is, amikor rábukkantam Abraham Merritt The Drone (eredetileg The Drone Man, 1934) című novellájára. Azonnal működésbe lépett a szakmai reflex. Arra számítottam, hogy a harmincas évek egyik korai, vizionárius sci-fi írásával állok szemben, amely talán a merevszárnyú vagy forgószárnyú katonai felderítő eszközök, esetleg a steampunk automatizáció elméleti előfutára. Azonban a mű nem a mai értelemben vett mechanikus drónokról szól, hanem egy klasszikus, weird fiction/horror stílusú novella, amely az emberi átváltozás (metamorfózis) témáját járja körül.
Bár a cím alapján ma könnyen asszociálhatnánk technológiára, Merritt története tisztán biológiai és spirituális természetű, a szó eredeti értelmére – a hereméhre – utal.
A történet – nagyon röviden
A novella cselekménye két fő részre osztható, amelyeket az Explorers’ Clubban (Kutatók Klubja) beszélgető férfiak kerettörténete köt össze.
1. A hiénává változó sámán (Első rész)
A történet egy afrikai utazás visszaemlékezésével indul. Egy törzsi varázslóról/sámánról szól, aki a telihold idején képes átváltozni egy hatalmas, ember méretű hiénává, hogy az éjszakában vadásszon. Ez a rész a klasszikus alakváltó (lycanthropy) folklór elemeire épít.
2. A méhhé változó férfi (Második rész)
A novella igazi gerincét egy Ferguson nevű karakter története adja, aki fokozatosan hereméhhé (drone-ná) változik. A fizikai átalakulás során a férfit finom, sárgás szőrzet kezdi borítani, a szemei átalakulnak, a hangja pedig furcsa, zümmögő tónust vesz fel. Ferguson azért vágyik erre a különös létformára, mert a szürke emberi mindennapokhoz képest a méhek életét gondtalannak, nektártól ittasnak és eksztatikusnak látja. A végkifejlet azonban tragikus fordulatot vesz, ugyanis Merritt precíz biológiai ismeretekkel szőtte át a történetet. Ferguson az átváltozás végén ébred csak rá a herék valódi, kegyetlen sorsára: a hereméh egyetlen eksztatikus pillanatért, a királynővel való párosodásért létezik, ezt követően azonban azonnal elpusztul.
De akkor mégis hogy jön ide a drón?
A mai drón szó az angol drone kifejezésből származik, amelynek eredeti jelentése hereméh (a méhek hímje), illetve a szó az általa kibocsátott monoton, zümmögő hangot is jelöli.
Az, hogy a pilóta nélküli légijárművekre (UAV) kezdték el használni, egy zseniális katonai-történelmi névadásnak köszönhető az 1930-as évekből, és közvetve egy királynőhöz kapcsolódik.
Az 1930-as évek elején a brit Királyi Légierő kifejlesztett egy rádióvezérlésű, pilóta nélküli célrepülőgépet, amelyet a légvédelmi tüzérség gyakorlatoztatására használtak. A gép a De Havilland Queen Bee (Méhkirálynő) nevet kapta. Ez egy sikeres és ikonikus darab volt, amelyből több száz darabot gyártottak.
1935-ben az amerikai haditengerészet egyik magas rangú tisztje, Delmar Fahrney admirális az Egyesült Királyságba látogatott, ahol megtekintette a Queen Bee bemutatóját. Az élmény hatására az USA-ba visszatérve őt bízták meg a hasonló, amerikai pilóta nélküli célrepülőgép-program vezetésével. Fahrney admirális a brit elnevezés (Méhkirálynő) előtt tisztelegve – és némileg szellemesen utalva arra, hogy ezek a gépek a „királynő” irányítása alatt álló, önálló akarat nélküli, kiszolgáló egységek – 1936-ban a „drone” (hereméh) szót választotta az amerikai fejlesztésű pilóta nélküli gépek hivatalos megnevezéseként.
A névválasztás nemcsak a brit minta miatt volt zseniális, hanem azért is, mert a hereméh metaforája biológiai és fizikai szempontból is tökéletesen passzolt ezekhez a szerkezetekhez. Egyrészt a korai, kétütemű motorokkal felszerelt pilóta nélküli gépek a levegőben pontosan olyan folyamatos, monoton, zümmögő hangot adtak ki, mint egy repülő hím méh. Másrészt a funkciójuk is kísértetiesen hasonló volt: ahogy a hereméh sem gyűjt virágport vagy védelmezi a kaptárt, hanem egyetlen feladat után elpusztul, úgy ezeket a gépeket is lőgyakorlatok céltárgyának szánták, amelyek a küldetésük végén többnyire megsemmisültek.
Hivatkozások
Newcome, L. R. (2004). Unmanned Aviation: A Brief History of Unmanned Aerial Vehicles. American Institute of Aeronautics and Astronautics. https://doi.org/10.2514/4.868894
Blom, J. D. (2010). Unmanned Aerial Systems: A Historical Perspective (Occasional Paper 37). Combat Studies Institute Press, US Army Combined Arms Center. https://www.armyupress.army.mil/Portals/7/combat-studies-institute/csi-books/OP37.pdf